A betegség, vagy a „nemjóllét” nem létezik, ezek, csak általunk teremtett illúziók!

A gyógyuláshoz épp úgy, mint a boldogsághoz is egyetlen út vezet! Megszabadulni az illúzióktól és ráismerni a valóságra.

/A jegyzetben használt fogalmakat, mint Isten, vagy az ő Fia a könyebb megértés érdekében használom így, de Te értelmezd hited szerint. Isten alatt a Teremtőt értem, ha Te jobban szereted, nevezd Univerzumnak, Mindenségnek vagy bármi más néven, Isten Fia nem más mint Te magad mint az egész része./ Nem vallásról beszélek, hanem tudásról, ön és világismeretről, amely nélkűl nincs boldogság, nincs szeretet és nincs gyógyulás sem.

A valóság az, hogy Isten a maga képére formált minket, és Isten nem gyárt selejtet. Amikor betegség üti fel a fejét az életünkben, vagy a „nem vagyok jól”-állapot uralkodik rajtunk, az a hitetlenség állapota. Nem hisszük el, hogy tökéletesek vagyunk. Egy bálványban hiszünk, amit mi magunk teremtettünk.  Minden pillanatban döntést hozunk, hogy Istent vagy az egot választjuk.

Ha azt hisszük, hogy mi magunk is rendelkezünk azokkal a képességekkel, amelyekkel a Teremtőnk felruházta a Fiát, elhisszük, hogy nem létezik más csak a valóság. Amikor azt hisszük, hogy ezt a tökéletes alkotást, bármi megbetegítheti, vagy rossz helyzetbe hozhatja, akkor hiszünk az egonknak, amely mindig megkérdőjelezi isteni mivoltunkat. Akkor teremtjük meg a saját külön bejáratú „Istenünket”, és azt szolgáljuk. Megteremtjük a bálványainkat, mert az ego nem akarja, hogy lássuk a valóságot.

Az ego elkülönít bennünket, azt a látszatot kelti, létezik a Teremtőtől elkülönült világ és inkább megbetegít, hogy bebizonyosodjon, ő irányít.

Egyedül lenni annyit tesz, mint örökkévalóságtól elkülönűlten létezni- de hogyan lehetne ez lehetséges, ha egyszer az örökkévalóság soha nem ér véget?

Senki nem haladhatja meg a határtalant, mert a határtalan, az mindenütt jelen van. Istenben, aki Önmaga univerzuma, nem létezik kezdet és vég. És vajon hogyan is zárhatnád ki magad az univerzumból vagy Istenből, Aki Maga az univerzum?  „Én és az Atya egyek vagyunk veled, mert Te a mi részünk vagy. Hát valóban azt hiszed, hogy Isten egy része elveszthet az Ő számára? „

Isten Önmaga számára teremtett, ám felruházott téged a teremtés képességével és erejével, hogy hozzá hasonlatossá légy. Ezért szent az elméd- ezért valóságos, amit teremtsz. Semmi sem érhet el Téged, ami nem része az akaratodnak, hiszen Te Istenben létezel, és így mindent magadban foglalsz.  Isten sohasem hoz ellened szóló döntést, mert ha így tenne, Önmaga ellen döntene.

A teremtés törvénye az, hogy úgy szereted teremtményeidet, akár tenmagadat, mivel ők a te részeid. Amikor elfogadjuk a „betegségbálványainkat”, száműzzük magunkat a tudásból, mert e részek (bálványok), nem teljesítik a tudás feltételeit. Ugyan ki más tette volna ezt, ha nem Te?

Ha azt hiszed, hogy Isten Fia beteg lehet, azt hiszed, hogy szenvedés érheti Isten valamely részét.

A szeretet nem képes a szenvedésre, mert nem képes a támadásra sem, következésképp a szeretet emlékezete elvezet a sérthetetlenségre.

Még akkor se fogd a betegség pártját Isten valamelyik fiának jelenlétében, ha az illető hisz a betegségben, mert ha elfogadod embertársadban Istent, elismered Isten szeretetét, amelyről testvéred megfeledkezett. Ha betegnek hiszed Isten valamely fiát, ugyan azt a bálványt imádod, amelyet Ő imád.

A betegség bálványimádás, mert a betegség nem más, mint az a hiedelem, miszerint valaki elveheti tőled az erőt. Ez azonban nem lehetséges, hiszen Isten része vagy, Isten pedig maga az Erő. Egy beteg isten csupán bálvány, amelyet alkotója az önmagáról alkotott képe hasonlatosságára hozott létre.

És az ego pontosan ezt érzékeli Isten Fiában: egy beteg, önmaga által teremtett, önmagáért való, elvetemült és roppant sérülékeny istent.

Vajon tényleg ezt a bálványt akarod imádni? Ez lenne az a kép, amelyet oly éberen megakarsz őrizni? Valóban félsz e bálvány elvesztésétől?

Vedd szemügyre mit kínált számodra eddig az ego, logikus végkövetkeztetését. Bizony jól látod mit kínál számodra. Hogy bizonyítsa igazát, hajlandó vagy támadást intézni embertársaid isteni mivolta ellen, és így saját isteni mivoltodat is szem elől téveszted. És még arra is hajlandó vagy, hogy rejtve tarts ezt az isteni minőségedet, hogy megvédelmezz egy bálványt, amely hiedelmed szerint megment majd az általa képviselt veszélyektől- jóllehet e veszélyek nem is léteznek.

A béke, a szeretet elfogadása az illúziók tagadása, és a betegség bizony illúzió. tudás nem virradhat fel az illúziókkal teli elmére, mert az igazság összebékíthetetlen az illúziókkal. Az egységet nem lehet felosztani. Az ego vallása, az Istentagadáshoz való hűség. A betegség istene, nyilvánvalóan megköveteli az egészség megtagadását, mert az egészség közvetlen ellentmondásban van a túlélésével. Az istenkáromlás azt jelenti, hajlandó vagy arra, hogy ne ismerd meg önmagad, csak hogy beteg lehess.  A betegség istene egy bomlott eszme, hiszen a bomlottságból született. Számos formát ölthet (boldogtalanság, depresszió, rossz párkapcsolat, anyagi nehézségek, munkahelyi problémák, szenvedés, betegség) -, s bár több különféle dologként látható, mindig egyetlen eszme marad: az istentagadás eszméje.

 

Ha elfogadod magad olyannak, amilyennek Isten teremtett, képtelen leszel a szenvedésre.

Ha Isten tökéletesnek teremtette az Ő Fiát, meg kell tanulnod tökéletesnek látnod őt, meg kell tanulnod tökéletesnek látnod magad, hogy megismerhesd a saját valóságodat.

Az önteltség a szeretet tagadása, mert a szeretet osztozik, az önteltség viszont mindent megtagad. Ha megengeded magadnak, hogy lekössön az, ami időleges, az idő keretein belül élsz. Az idő és az örökkévalóság nem lehet egyaránt igaz, mivel ellentmondanak egymásnak. az univerzum törvényei nem teszik lehetővé az ellentmondást. Ami igaz Istenre, az igaz rád is. – A szeretet nem szab korlátokat, és a szeretet által teremtett valamennyi dolog korlátlan. Korlátok nélkül adni- ez Isten neked rendelt akarata. A te szereteted éppoly korlátlan, mint istené, mert a te szereteted bizony az Ő szeretete. Ha megtagadod az Ő akaratát, megtagadod a saját akaratodat is, így nem tudod mit akarsz. Te nem ismered ugyan az akaratodat, ám a szentlélek emlékszik rá. Kérdezd hát őt arról, mi Isten neked rendelt Akarata, és Ő tudatja majd veled a saját akaratodat.

Csak akkor lehetsz boldog, ha azt teszed, amit igazán akarsz, és nem változtathatod meg, mert változhatatlan. Azért félsz megismerni Isten akaratát, mert azt hiszed, nem egyezik a tieddel.

Ez a hiedelem, a te betegséged, és minden félelmed. Ebből ered a betegség és félelem minden tünete, mert e hiedelemnek köszönhető, hogy nem vágysz a tudásra. Ha ebben hiszel, elrejtőzől a sötétben és megtagadod a benned lévő világosságot.

Halld meg a Szentlélek halk suttogását, mert Ő Isten hangja, aki hozzád szól. A lelked hangja, aki sokkal jobban tudja az elmédnél, hogy mit akarsz, hogy mi a legjobb a számodra.

 

A Csodák Tanítása után szabadon. 

Jó egészséget mindannyiunknak !